Bemutatkozás

A nevem Steinmacher Dóra, harmadéves vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyartanár, illetve német és nemzetiségi német nyelv és kultúra tanára szakon.

A tavalyi félévben kezdtem el foglalkozni nyelvjáráskutatással a Közép-dunántúli-kisalföldi régióban - mivel innen származom - egy egyetemi kurzus keretein belül, a kutatásomat pedig ebben a 2017/18-as első félévben bővítem ki.

A nyelvészet mellett a tanítás és az önkéntesség is nagy szerepet játszik az életemben. 2017. márciusában jelentkeztem a KórházSuli programba. Fantasztikusnak tartom, hiszen olyan gyermekeknek segíthetek egy igazán lelkes gimnazista csoporttal, illetve egyetemista korrepetítorokkal, akiket egyik napról a másikra ért veszteség, ki lettek szakítva az elsődleges szocializációs szinterükből, azaz az iskolából, ezáltal korlátozódott a szabadságuk és csökkentek a társas kapcsolataik is, mely az önbecsülésük sérüléséhez vezetett, ez pedig a motiválatlansághoz.

      

A programot önkéntes tanárként kezdtem, azóta számos más területen is részt veszek. Állandó tanítványom egy autista tízéves fiú, akinek magyar nyelvtanból és irodalomból segítem a tanulását. A kórházpedagógia, gyógypedagógia régóta az érdeklődési körömbe tartozik. Sokat foglalkozom a tanulás és tanítás pszichológiájával, illetve az egyes tanulási stílussal rendelkező tanulók módszertanával. Amikor a tanítványomnak óratervet készítek, mindig alapvető fontosságú, hogy beemeljem mindazt, ami számára fontos, amit tud valamihez kötni, ami érdekli: család, háziállat, hobbi. A feladatokat vagy én találom ki, vagy alapul szolgál a tankönyv, munkafüzet, felmérő füzet, ezeket pedig igyekszem úgy átformálni, hogy számára érdekes legyen. Úgy vélem, a tanulás folyamata a lényeg, az, hogy felismerje, mi a feladat, mit kell csinálni, és ha ez az általunk gyakorolt feladatokon megy, akkor a témazárón is megy neki az iskolában, ezt már számtalanszor bebizonyította a tavalyi félévben is. Elnyerni egy autista gyermek szeretetét, elérni nála azt, hogy akarjon és szeressen tanulni, hatalmas öröm számomra, főleg, hogy ezt abban a tantárgyban értem el, melyet oktatni fogok.

      

Az interaktív tananyagfejlesztést középiskolai diákok végzik, minél személyre szabottabban igyekeznek átadni a beteg gyermekeknek azt, amit ők az iskolában tanulnak. Ebben segítségül szolgálok számukra abban, hogy adott korosztályban milyen módszerekkel lehet könnyebben elsajátítani a tudást, illetve mi az a formátum, amely mind az olvasást, mind a tanulást elősegíti.

      

Mióta elkezdtem a programot, számos önkéntes találkozón, csapatépítésen vettem részt, illetve a Bethesda Gyermekkórházban megrendezett táboron is, melynek célja az volt, hogy megmutassa a gyermekeknek, hogy bármire képesek: bátran mehetnek étterembe, vidámparkba, amihez csak kedvük tartja. Mindemellett tagja vagyok a csapatnak, mely részt vesz 2018-ban Brüsszelben az Európa Parlament egyik konferenciáján, ahol a téma a játékos tanulás.

Nagy vágyam, hogy a KórházSuli elterjedjen az egész országban, hogyha egy gyermek kórházba kerül, azonnal bekerüljön a programba, és ne kelljen sem neki, sem szüleinek azon aggódni, hogyan fogja tudni folytatni tanulmányait.